Augusztus

Már megint 3 hete nem írtam semmit. Most próbálom összefoglalni, mi minden történt velünk ebben a három hétben.

Az első héten itt voltak az unokatesók egy hétig a mamánál és sokat játszott Zalán a két unokanővérével. Nagyon aranyosak, csak néha féltékenyek a lányok, hogy a mama meg a dédi sokat foglalkoznak Zazival. Jövő szombaton velük együtt megyünk nyaralni 10 napra. Nagyon kíváncsi leszek, hogy jönnek ki egymással. Biztosan jó lesz. :)

Azt hiszem ezen a héten történt valamikor a nagy esése. A babakocsi mellett sétált és meg akarta szerelni a kerekét, mire kiterült a betonon. Felszakadt az ínye belül, vérzett is de hamar elállt.

A második héten nem tudom mi lelt bennünket, nagy volt a hőség és úgy érzem rohantak a napok. Nem is tudok sok mindent írni erről. Ja, előző vasárnap a nagy viharban beáztunk és vártam a közös képviselet szerelőjét, de nem jött. Majd holnap után, vagyis a történtektől számított 2 hét múlva fognak kijönni. :(

Ezen a héten hétfőn megkaptuk a 15 hós oltást, majd keddtől csütörtökig 3 napos pupilla tágítása volt Zalánnak. Pénteken voltunk a szemészeten. A doktor néni mindent rendben talált. Úgy néz ki, ezt a kancsalságot majd csak kinövi, vagy nem is kancsal, csak az orra miatt tűnik annak. Mindenesetre egy év múlva megyünk újabb vizsgálatra, mert sok a szembetegség a családban és jobb odafigyelni ezekre a dolgokra. Nehogy örököljön valamit, vagy ha már örökölt időben észrevegyék és kezelve legyen. Meg kell, jegyezzem a történettel kapcsolatban, hogy a szemészet a legjobb hely a városban, legalábbis a fiam szerint. Ordított, mikor haza kellett indulni, mert olyan jót játszott a többi várakozó gyerekkel. Van ott egy műanyag házikó a folyosón, abban bujkáltak. Olyan édi volt, mikor mondta az egyik kisfiúnak: „Baba, deje.”  Ja, és mivel ki volt tágítva a pupillája kölcsönkértünk egy napszemüveget és nagyon féltem, hogy le fogja venni magáról. Szerencsére nem így lett, lehet, hogy érezte, hogy jó a szemének. De nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen ügyesen viselte.

Csütörtök este belázasodott, pénteken is lázas volt, ezért elvittem a háziorvoshoz a szemészetről hazafelé. A doktornő szerint nem az oltástól lázas, mert annak a hatása csak 8-10 nap múlva jön ki. Nem értek hozzá, de semmi más tünete nincs, szerintem vagy az oltás nála hamarabb jött ki, vagy a foga jön megint. Nagyon nyálzik és kitapintható több helyen, hogy meg van dagadva az ínye. Még ma is lázas volt, ezért nem mentünk rokonlátogatóba. Remélem holnapra már jobban lesz.

Nagyon szépen megy már egyedül. Ha hazajöttünk a nyaralásból kérek is időpontot az utolsó koraszülött gondozásos vizsgálatára.

Már nem azért, hogy dicsekedjek, de hihetetlen okos kisfiú. Annyi mindent mond már. Sokszor nem is értjük elsőre mit szeretne, mert nem is gondoljuk, hogy ő arra gondol. :)

Elromlott a porszívónk, vagyis a dugalja. Apa megjavította, de onnantól napokig a porszívóval kellett játszania a gyereknek. „Búú”-nak hívja a porszívót. Egyszer csak azt mondja: „Búú deje” – rám néz – „Töntjement”. Talán előző nap mondtam ezt, de nem gondoltam, hogy ő megjegyezte. Olyan édes volt.

Egy másik esetben odaáll az apja elé és a lábán tipor. „papu, papu” Mondjuk neki, hogy ő az apa, nem a papa. Csak mondogatja: „papu, papu” – és lefelé mutat, mire rájött az apja, hogy a gyerek a lábán lévő papucsra gondolt.

Ma történt, hogy az apja a hűtőt kinyitva meglátott egy félig megrágott kismackót. Megkérdezte: „Hát ez a kismackó kinek ártott?” Zalán válasza: „Midentinet.”

Még a nyaralás előtt igyekszem írni egyet, aztán 10 napig főleg fotózok, de azért feljegyzem az aranyköpéseket is. :)

Mostanság

Ahogy ígértem a képek az első fürdőzésről:

Még a múlt hónapban a dédinél a locsolókannával játszott:

Az udvaron segített „rendet” rakni a dédinek:

A „fodrászolás” előtti utolsó képek:

A nagy melegben még néhány hete segített anyának főzni:

(Igen, a háttérben lévő asztal kárpitjának megbontása is az ő keze munkája.)

Az uncsitesóktól „örökölt” „csoda” széken:

Múlt hét hétfőn a mi kis örökmozgónk úgy döntött, hogy finomabb az asztalról csemegézni, mint a tányérból:

Szerdán egész nap a vonalas telefont nyúzta, ami már amúgy is nagyon megsínylette a Zalánnal való találkozásokat. De ha egyszer úgy imád telefonálni és a babatelefon nem búg úgy, mint az igazi. Egyre gyakrabban halandzsázik a telefonba, de most először közölte a kagylót a füléhez emelve: „Tették”. :)

Szombaton anyai nagymamájánál megtette az első hosszabb sétáját egyedül. A nagyszobából átsétált a lakás másik felébe. Az úgy volt, hogy a nagyszobában elég nagy tér van mászkálni és annyira akarta az üres sörös dobozt, hogy elindult érte a mama felé egyedül. Aztán már meg sem állt. Észrevettük, hogy ha mindkét kezében van valami, akkor nem keresi a kapaszkodókat, hanem csak megy és megy. A küszöböknél óvatosan lépett és ahol volt lehetősége megkapaszkodott. Igaza van édesanyámnak, itthon nálunk túl sok mindenben tud kapaszkodni, ezért nem indult el eddig.

Szóval ez a múlt hét nagy történése.

Ami eddig kimaradt

Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon elszoktam az írástól. Baromi nehéz visszaemlékezni ennyi hét távlatából, hogy mikor mi újat csinált vagy mondott. :(

Kezdjük az elmaradt eseményekkel:

Volt ugye egy húsvét, egy első locsolás. Nagyon szépen kis ingben kiöltözve ment az apával és a papával a rokonokat meglocsolni. Sajnos kép nem készült róla. :(

Aztán egy éves lett a mi kis örökmozgónk. Erről már tettem fel képet. Nagyon tetszett és ízlett neki a torta és hogy belenyúlhatott. Az ajándékok nem hatották meg. Igazából csak az a jó játék, ami nem játéknak van kitalálva. :) Kevés olyan játék van, amivel szívesen játszik. Ha leül játszani, az abból áll, hogy kidobálja a játékokat a játékos dobozból. Egyet-kettőt azért megvizsgál, megrázogat, de aztán félredobja. A formabedobálót már 1-2 hete kezdi rendeltetésszerűen használni. Elég nehéz még beletalálni a lyukakba a formákkal, de kitartóan próbálkozik.

Megtörtént az első medencézés a mamáéknál a nagy kerti medencében. Először üvöltött, mikor bevittük magunkkal, de aztán feloldódott. Erről majd teszek fel képet. Kíváncsi leszek a strandon hogy fog viselkedni.

Mozgásfejlődés:

Az utolsó koragondozáson április 6-án voltunk. Vért már nem vettek tőle, a vasa rendben van. Már csak akkor kell visszamennünk, ha már önállóan megy. Ekkor azt mondta a doktornő, hogy ha eddig nem mászott a gyerek és már feláll meg kapaszkodva totyorog, akkor már nem is fog mászni. Hát, tévedett. Azt hiszem április vége felé kezdett el stabilan mászni. Azóta már 1-2 lépést tesz önállóan, kapaszkodás nélkül is.

Fogacskák:

Amikor apa áprilisban elment néhány napra Németországba dolgozni, persze, hogy akkor indultak útnak a felső középső fogacskái. Sokat szenvedett értük és nem mindennapi módon törtek át a fogacskák. Az egyiknél elesett az állókában és ahogy összekoccant az alsó foga a felsővel, úgy törte át a fog az ínyt, még vérzett is neki. A másiknál meg a dohányzóasztalt fejelte le az állával, és így koccant össze szintén az alsó foga a felső ínyével. Májusban további kettővel bővült fogainak száma, ezek az alsó két foga mellé jöttek. Így jelenleg már 8 foggal büszkélkedhet.

Beszédfejlődés:

Rengeteg mindent mond már. Nehéz is összegyűjteni, hogy miket.

A kutya az „vau-vau”. Régóta mondja már, hogy ”deje” (gyere). Az első szavai egyike volt a „pápá”. Mondja még a „mama”, „papa”, „apa” szavakat. Nagyon tetszik neki a „jeje” (jegye), ezt az anyajegyekre mondja. A békát „keké”-nek hívja. Néha monja még a cicára, hogy „cicc” és a virágra, hogy „ci”. Nagyon aranyosan a labdát „deje”(gyeré)-nek hívja. Mondogatja mikor leül, hogy „csüccs”.

Időnként mond 1-1 addig nem használt szót, mint például: „kucs” (kulcs) vagy „gaiga” (karika), de ezeket aztán nem használja többet. Mintha azt akarná tudatni, hogy ezt is tudja, csak nem akarja mondani.

Mikor rámutat valamire amit szeretne, azt mondja „vá”.

Egyik kedvenc dala az Old Mc’donald had a farm. Énekli belőle, hogy „iá-iá”.

Növögetek:

Az első szandálját azt hiszem áprilisban vettük, ekkor a lába 20-as volt. Mostanára látom, hogy már mintha kellene a nagyobb. Azt hiszem, egy 21-es kiscipőre még beruházunk, de aztán 22-estől 30-ig rengeteg cipőt „örökölt” az unokatesóktól.

Sokmindent felér már, így vigyáznunk kell és elpakolni előle. Minden érdekli és mindennel szeretne játszani. Viszont még mindig nehéz megértetni vele, hogy miért nem szabad. :(

Étkezések:

Imád enni, de már válogat. Reggel és este még tápszert kap. Szívesen kóstolgatja az idénygyümölcsöket. Illetve mindent, amit mi eszünk. Pohárból még nem tud egyedül inni, de már tudja mire való.

A kedvenc „játék” jelenleg a porszívó. Már nem fél tőle, ugyanakkor mindennel aminek zsinórja van brümmög és porszívózik. Vicces helyzetek adódnak belőle. Az még hagyján, hogy a kádban a zuhanyrózsával, a mamáéknál a slaggal, de hogy a doktornéni vizsgálójával is nekilát brümmögni az hihetetlen.

Betegségek:

Az első betegsége május közepén volt. Valami hurutos köhögéses. A második július elején, még most is tart. Száraz köhögés és nátha. Elég érdekesen kezdődött. Az unokatesója kipöttyösödött és belázasodott. Majd Zalánon is megjelentek a piros pöttyök, de a doktornő ekkor még meleg kiütésre gyanakodott, mert nem viszketett és nem volt lázas. Néhány nap múlva Zalán is belázasodott és köhögni kezdett. Ekkor már mondta a doktornő, hogy a kiütések is valószínűleg a vírus mellékhatása voltak. Jelenleg is lábadozik szegénykém. Szerencsére már nem lázas.

Szociális fejlődés:

A gyerekekkel barátságos. Kb. 2 hete voltunk egy barátnőmmel és a hasonló korú kisfiával játszótéren Zalán nagyon barátságos volt vele és szívesen játszott. A szemészeten, a folyosón van egy műanyag ház, ott játszott a várakozó gyerekekkel. Alig bírtam hazavinni. :)

Alvási szokások:

Alvási szokásai, eléggé változóak. Jelenleg este 9 előtt nem tudom elaltatni, inkább fél 10 mire alszik. Reggel pedig 8- fél 9 körül ébred. Napközben egyszer alszik délután, kb. fél 1- 1 órától 3 óra körülig. Hol korábban kel, hol meg később. Délutáni alvás nem zökkenőmentes, van, hogy többször felébred és vissza kell altatni. Még mindig a fotelben ülve altatom, ez elég kényelmetlen, tekintve, hogy már nagyfiú (magas). Ki kellene találni valami más módszert az altatásra.

Július elején fodrásznál jártunk. Családi hajvágást „rendeztünk”. Nagyon sajnáltam levágatni a kis fodros-bodros haját, de muszály volt a meleg miatt. Néhány göndör fürtöt azért eltettünk emlékbe. De már most ahogy nő a haja látszik, hogy göndörödik, úgyhogy nem kell sokat várni és újra fürtös lesz.

Az elmúlt hét péntekén, szemészeten voltunk, mert a háziorvos doktornő szerint Zalánnak a bal szeme befelé áll, mintha kancsalítana. A szemész doktornő nem talált eltérést, szerinte párhuzamosak a szemei, de mivel mindkét nagymamájának volt gyerekkorában kancsalsága, egyiküknek műtötték is, ezért további vizsgálat szükséges. Augusztus 10-én megyünk vissza, de előtte 3 napig csepegtetni kell majd Zalán szemébe, hogy kitáguljon a pupillája. Reméljük nem lesz semmi baj, nem találnak semmi eltérést.

Augusztus 18-27-ig nyaralni készülünk. Kíváncsi vagyok hogy fog neki tetszeni, biztosan jól fogja érezni magát. :)

Néhány kép az elmúlt időszakból

Apa, nincs valami véletlenül a hátamon?

Imádok telefonálni.

Itt még kúszva közlekedtem.

Itt már a szekrényben kapaszkodva.

Vicces képeket tudok vágni, ha fotóznak.

Az egyik kedvenc "zenélő" játékom a mikro.

A kedvenc "építőkockáim".

Imádom a palacsintát.

A másik kedvenc játék a mosógép.

Zalán vagyok, 1 éves mosógépszerelő. :)

Azért néha a játékokkal is játszom.

Itt már mászok.

1 éves lettem.

Egy kicsit azért játszottam az unokatesóktól "örökölt" csoda asztallal is.

Aztán rájöttem, hogy viccesebb, ha felborítom.

Imádom a tv-t kapcsolgatni.

Hinta-palinta. :)

Folytatás :)

Sok víz lefolyt a Dunán, mióta nem írtam ide. Időközben a mi kicsi babánk totyogóvá cseperedett. Most, hogy vége a főiskolán a félévnek újra van időm mindenfélére és folytatni fogom ezt a blogot is. Amint időm engedi összeszedem a gondolataimat és megírom mik voltak azok a fontos dolgok, amik történtek Zalánnal mióta nem írtam. Ezek után igyekezni fogok legalább kétheti rendszerességgel lejegyezni a fejlődésének fontos mozzanatait. :)

Elmaradt beszámolók:

44-49. heti beszámolók:

Megpróbálom két részletben összefoglalni, milyen fejlődésen ment keresztül kisfiunk az elmúlt 10 héten, amíg nem írtam. Hihetetlen, hogy már több mint 2 hónap eltelt. Repül az idő.

Új ételekkel nem nagyon ismerkedtünk. Kipróbáltunk ugyan egy-két új bébiételt, meg főztem húslevest és abból kapott csirkecombot zöldségekkel. Megnyitott a fagyizó végre és Zalán megkapta élete első tölcsérjét. Nagyon ízlett neki. :)

Uzsonnára próbálkoztam új kaják bevezetésével, mint fahéjas almapüré és körtés zabkása. Utóbbi nagyon nem ízlett neki. Azt hiszem, inkább szilárd ételekkel próbálkozom legközelebb. Délutáni sétánál vettünk neki puffasztott rizs tallérokat, na azt imádja uzsonnára rágcsálni.

Lassan át kell térni a mi kajánkra. Hiszen egy évesen már mindent ehet. Persze nem túl fűszereset, meg nem teljesen keményet. De például félek, hogy a puffasztó ételektől még fájna a hasa. Kicsit túlaggódom biztosan.

Az indiánosnak tituált játék után új száj játékot tanult. Brigi barátnőm mondta az első sulis konzultáción, hogy tanítsam meg neki, mert fontos a beszédfejlődéshez. Ígérem, most már tényleg teszek fel ezekről is videókat. Már egész belejöttem a feltöltésbe. :)

Imád fürödni és a gumikacsáival játszani. Hamar megtanulta, hogy a kacsák azt mondják: háp-háp.

Mozgásfejlődésben is sokat léptünk előre. Először csak azt vettem észre, milyen szépen, stabilan ül. A kiságyban ülve elkezdtem mutogatni neki, hogy kapaszkodjon, hogy fel tudjon állni. Délelőtt gyakoroltuk, délután már egyedül felállt. De ebből csak annyit láttam, hogy míg felvettem a cipőm a sétához, beültettem a kiságyba és mire bementem érte már állt. Mikor először felállt az asztal mellett felkapaszkodva (apukája vette videóra) én aznap reggel még éppen aludtam. Így csak videón láttam az első felkapaszkodását. :( Mióta megtanult állni, a babakocsiban sem akar már megülni, inkább állna. :) Folyamatosan kúszik már nem áll meg közben és lábbal is löki magát, de nem térdel fel. Szerintem nem fog mászni már.

Az elmúlt hetek alatt a fölső két foga is szépen kinőtt, így már 4 foga van a kisfiunknak.

Imádja a nagyobb gyerekeket nála kisebbekkel még nem nagyon találkozott. Nem tudom mit szólna hozzá. :) Többnyire barátkozós fajta.

Az okozza most a legnagyobb gondot számomra, hogyan tanítsam meg neki, hogy mit nem szabad. Nehéz, mert nem akarok mindent tiltani, de féltem, hogy megsérül. Például rájött, hogy le lehet szedni az ajtófélfákat a lakásban, ezek ilyen műanyag sínek. Félek, hogy megsérti vele magát, de hiába mondom, hogy nem szabad, még nem érti meg. A konyhaszekrény egyik ajtaját lezártuk, de van amelyiket nem. Nem zavarna, hogy csörömpöl az edényekkel, de félek, hogy megüti velük magát. A fiókokon is felkapaszkodik és feláll, hiába tiltom neki. Szerencsére még nem érte baleset.

A szobájában nincs lerögzítve a parketta szegélye, ezt is előszeretettel rángatja. Tudom, ez a mi hibánk, azóta már felszedtük és elpakoltuk a szegélyeket. De azért leírom, mert vicces volt, ahogy lebontja a szobáját. Az előszobában egy óvatlan pillanatban letépett egy darabka tapétát a falról. Ezt szerencsére azóta nem fordult elő. :)

Összefoglalva egy kis örökmozgó felfedező vált a mi pici babánkból. Aki mindenre kíváncsi és hatalmas mozgásigénye van.

Hamarosan folytatom… (De most már tényleg!!) ;)

Zalán nevet :)

Ember tervez...
De azért hamarosan befejezem az összefoglalót és felteszem ide.
Addig is egy kis vidámság:

:)